A tyúkmell fogalma, kialakulása, diagnosztizálása

A tyúkmell, latin megnevezését használva a pectus carinatum, egy kicsit kakukktojás az oldalunkon, mivel nem olyan jelenség, amit elsősorban plasztikai sebészeten szokás kezelni.

Mindenesetre posztunkban összegyűjtöttük a leglényegesebb tudnivalókat, és természetesen a klinika orvosai segítenek megoldást találni, ha eljön konzultációra. 

A pectus carinatum kialakulása gyermekkorban kezdődik, és lényegében a mellkas előre történő kitüremkedését jelenti – szegycsont és a bordák kifelé fejlődnek, emiatt pedig olyan látvány nyújt (súlyos esetekben) mintha mellkas ki akarna nyílni. A tyúkmell nem feltétlenül jár együtt egészségügyi panaszokkal, a szív és a tüdő működését nem befolyásolja, ellentétben a tölcsérmellkassal.

A legjobb klinikát keresed mellplasztikához? Tekintsd meg a leginkább ajánlott klinikát!

Az érintettek köre

Mivel a tyúkmell már kisebb korban észrevehető lehet, ezért inkább a 18 éven aluliaknál lehetséges még időben korrigálni. Fontos, hogy ortopéd orvos lássa a gyermeket, így meg tudja állapítani a súlyosságot, illetve a korrekciós lehetőségeket is felmérheti. Természetesen nem szabad egyből műtéttel kezdeni, hiszen a tyúkmell egy érdekes tulajdonsága, hogy akár ki is nőheti a gyermek.

Felnőttek esetében, akiknél nem volt kezelve a probléma, gyakran inkább önbecsülési gondot okoz ez a mellkasi deformitás, mintsem egészségügyi panaszokat. Felnőttként már nehezen korrigálható gyógytornával, úszással - gyermekeknél ezek a tartást javítják, ami csökkenti a deformitás mértékét –, gyakran csak a műtét marad.

Megoldások a tyúkmellre – mértéktől függően

A tyúkmell deformitás mértékéhez viszonyítva többféle kezelési lehetőség is lehetséges. 

1. Enyhe tyúkmell: ha a deformitás enyhe, de mégis észrevehető, gyermekeknél gyakran az úszás és a gyógytorna segíthet kordában tartani, enyhíteni. Nem fog megszűnni, de ha időben elkezdik kezelni, akkor nem romolhat tovább, így gondokat sem okozhat a jövőben. A tornán kívül gyermekkorba még segíthet a merevítő viselése, ami az a mellkasnak, mint a fogszabályzó a fogaknak. 
2. Közepesen súlyos tyúkmell: ebben az esetben már egy erősebben kitüremkedő mellkasról beszélünk, ami gyermekkorban továbbra is kezelhető a már említett tevékenységekkel és eszközökkel. Felnőtt korban a közepesen erős deformitás vissza nem fordítható, de a megfelelő „trükkökkel” javítható a megjelenés. 
   • Férfiak elsősorban mellizmot erősítő, és felsőtestet érintő edzésekkel „kockásodhatnak”, a mellizom megerősödésével pedig esztétikusabb megjelenésük lehet. 
   • Nőknél nem biztos, hogy a közepes tyúkmell még gondot okoz. Ha a mell megfelelően fejlődött, akkor nem feltűnő a jelenség. Ugyanakkor kisebb mellű, lógó mellű, vagy tubuláris mellű hölgyeknél van korrekciós lehetőség. Mellplasztikával lehetséges természetes hatású melleket formálni, amelyek támogatják a tyúkmell jelenségének enyhítését.
3. Súlyos tyúkmell: ebben az esetben már krónikussá vált deformitásról lehet beszélni. Noha gyermekeket nem szívesen küldenek műtétre, a súlyos tyúkmell korrekciójára sajnos pont a 4-14 éves kor közötti időszak a legjobb. Ezt az ortopéd szakorvos is csak vizsgálatok sora után fogja javasolni. Felnőttek már maguk dönthetnek arról, hogy mit választanak – a műtét hatásos lehet, de mivel a mellkast kvázi megbontják a műtét során, kockázatai azért vannak. Érdemes szakorvossal beszélni erről.

Hogyan diagnosztizálják a tyúkmellet?

A tyúkmellnek vannak tünetei, amelyekre gyermekeknél érdemes odafigyelni, hogy még időben kezelhető legyen:

1. Megjelenésbeli eltérések: érdekes módon a tyúkmell egyik tünete az, hogy a gyermek gerince, és ezzel megjelenési is eltér a normálistól. Gyakran jár gerincferdüléssel, hanyag tartással és előreejtett vállakkal. 
2. Légzési gondok: rövid, nagyobb megterhelést igénylő feladatoknál (kisebb sprintek, de akár labdajáték alatt is) a légzésük hamar szapora lesz, légszomjuk lesz. 
3. Paradox légzés: lényegében fordítva vesznek levegőt, mivel belégzéskor a mellkas befelé húzódik, kilégzéskor előemelkedik.

Orvosi diagnosztika szempontjából általában röntgen, de gyakran egyből CT vizsgálatok az alapvetések. A CT-n pontosan lemérhető, hogy mekkora az eltérés, ez alapján már lehet beszélni a megoldási lehetőségekről. Érdemes minden esetben a háziorvosához, majd ortopéd szakorvoshoz fordulni, hogy időben diagnosztizálni lehessen a problémát!