Rippling mell és wrinkling mell – hullámosodás és redőképződés

A rippling mell okai

A ráncosodás kialakulásának több oka is lehet, ezek egy része biológiai jellegű, egy része pedig inkább technikai eredetű. A következőkben ezeket az okokat vesszük számba, majd rátérünk a lényegre: a megoldási lehetőségekre!

• Nem elegendő a mellszövet mennyisége: azok a nők, akiknek a melle alapvetően kisebb, és így kevesebb mellszövettel dolgozhat a sebész, gyakrabban találkozhatnak a ráncosodással, mivel az implantátum és a bőr között vékonyabb a szükséges szövetréteg. 
• Sóoldatos implantátum beültetése: a sóoldatos implantátumok alapesetben tapintásra is puhábbak, mozgékonyabbak, mint a szilárdabb, szilikon géllel töltött implantátumok. Emiatt ezek inkább hajlamosabbak arra, hogy a tokképződés idején ráncosan rögzüljenek. Ez nem azt jelenti, hogy a sóoldatos implantátumok kukába valók lennének!
• A mellimplantátum izom fölé történő beültetése: ez a mellnagyobbítás egyik technikai részlete. Vannak előnyei és hátrányai is az izom fölé való beültetésnek. A legtöbb profi plasztikai sebész inkább a részben vagy teljesen izom alá történő beültetést javasolja, ezek szebb eredményt hoznak, illetve kevesebb későbbi komplikációval (ráncosodás, kóros tokképződés) járnak. 
• Méretek és forma: a túl nagy, tehát a test arányaihoz és az eredeti mell méreteihez viszonyítva nagy mellimplantátum hamarabb mutathat ráncosodást, mint a normál vagy a kisebb méretű. Ráncosodási szempontból úgy látszik, hogy a kerek implantátumok hátrányban vannak az anatómiai implantátumokkal szemben. Kóros tokosodás: a Baker-skála szerinti 3-4 fokozatú tokképződés is okozhat wrinkling melleket, de akármilyen formája lehet a képződményeknek, akár szögletes vagy hegyes kitüremkedés is látható lehet.
  

Érdemes időpontot kérni konzultációra, hogy bővebben és személyre szabottan tájékozódhasson a saját zsírral történő mellnagyobbító műtéttel kapcsolatos kérdésekről!

A wrinkling mell megszüntetése

Az első és legfontosabb lépés természetesen a diagnózis. Mellplasztika után jelentkező ráncosodás esetén mindenképpen a műtétet végző szakembert kell megkeresni, hiszen ő tudja, hogy pontosan milyen beavatkozás történt. A konzultáció után kerülhet sor a tényleges megoldási lehetőségek felmérésére. Múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb esetben valamilyen műtéti beavatkozásra, másodlagos mellplasztikára is szükség lehet. 

1. Saját zsírral történő feltöltés: ezt azokban az esetekben lehetséges alkalmazni, amikor a nem elegendő szövetanyag miatt jelennek meg a hullámok. Ilyenkor a test egy másik területéről leszívják a zsírt, amit az érintett mellterületre töltenek be. Ennél a korrekciós eljárásnál nincs szükség feltárásra.
2. Másodlagos mellplasztikai beavatkozás: ha a ráncosodás oka a mellimplantátum helytelen mérete, alakja, anyaga, vagy esetleg a helytelen műtéti technika (pl.: az implantátumhoz képest túl nagy „zseb” kialakítása, amiben elmozdul az implantátum), akkor újabb műtétre lehet szükség. Ezelőtt természetesen újra kell tervezni az egészet, hogy valóban optimális és tartós eredmény születhessen. Ilyenkor nem csak méretet, de akár az alakot és a töltőanyagot is meg lehet változtatni, illetve lehetséges mellfelvarrást is végezni.
3. Tok eltávolítása: ha tokzsugorodás miatt alakultak ki a hullámos mellek, akkor egy kapszulektómia műtétre lehet szükség, amely során a sebész eltávolítja megvastagodott szövetet, részben vagy egészben.

Ezekkel a megoldásokkal van lehetőség megszüntetni a rippling mell jelenségét, ezáltal elérve a ténylegesen kitűzött célt. Mindenképpen beszéljen a műtétet végző sebésszel ha nem múló ráncosodást észlel a mellein!